Kutyás bemutató
a Garay János Gimnáziumban
Etológiai kísérletek - 2004. február 25., Szekszárd
A kísérleteket Csányi Vilmos által elvégzett kísérletek
alapján állítottam össze (ELTE Etológiai Tanszék). Több szempontot vizsgáltunk
pl. kutya problémamegoldó képessége, szabálytanulás, segítség-kérés, utánzás,
mutogatás.
1. kísérlet:

3 zsámolyt helyeztünk el és valaki lefogta a kutyát (a képen éppen Brooklyn
van) míg én kaját mutattam neki és a szeme láttára elhelyeztem azt az egyik
zsámoly mögött. A kutya feladata az volt, hogy odamenjen és megegye.
Itt éppen Winny szolgálja ki magát:

Miután ezt a szabályt jól elsajátították következett az érdekesség. A kutya
elé álltam és a zsebembe raktam a kaját, de körbe jártam a zsámolyokat és
ismét keresésre buzdítottam. Nem sikerült becsapni őket, mindegyik odajött
hozzám, rám nézett és "közölték" hogy "hülye vagy gazdi, a kaja nálad van!"
Mint a képen ezt Brooklyn teszi:

A következő kísérlet arról szólt, hogy a kutyának egy problémával kellett
szembenéznie és azt figyeltük, hogy mennyire kéri a gazdi segítségét miután
rájött, hogy ezt ő egyedül nem tudja megoldani. Építettünk a zsámolyokból egy
magaslatot és a legfelsőbe kaját raktunk a kutya szeme láttára. Azt figyeltük,
hogy a kutya mit csinál. A képen Winny látható, miután megpróbálta maga
megszerezni, felugrott a zsámolyokra, de nem érte el, majd utána teljesen
érzékelhetően kérte a segítségemet szemkontaktusával és oda-vissza
rohangálásával. Itt éppen megkapja a zsámoly tetejéről kiérdemelt jutalmát,
mert sikerült a tudomásomra hoznia, hogy segítségre van szüksége:

A következő kísérletben két zsámolyt helyeztünk el felfelé fordítva. Valaki
lefogta a kutyát, a képen éppen Fleur látható:

Én a két zsámoly között álltam és az egyikbe a kutya szeme láttára kaját
helyeztem és közben karral mutattam neki, hogy melyikbe. Elengedték a kutyust
aki meg is ette a jól megérdemelt falatot. Ezután a kutya szemét eltakarták és
így nem látta, hogy melyikbe kerül a kaja, a karjelzésemre kellett figyelnie.
Nagyon hamar rájöttek a dologra és meg is szerezték a kaját minden alkalommal.
Ezután a kar jelzés helyett már csak ujjal mutattam, majd fokozatosan egyre
kevésbé, de a kutya számára mégis érzékelhető módon jeleztem, hogy melyikben
van a kaja (törzsfordítás, fejjel odafordulás, szemmel arra nézés..). Ez mind
nagyon sikeres volt, abszolút megbíztak a jeleimben.
Az egésznek a poénja az volt, hogy a legvégén becsaptam a kutyát, nem arra
mutattam amelyikben a kaja van, mert ezzel tudtam igazolni, hogy a kutya
valóban megtanulta a jelet sec-perc alatt. Természetesen a kutyák ezúttal is
odamentek ahová mutattam, így hiába keresték, kaját nem találtak a
zsámolyban... a képen Winny:

Fleur a vége felé már unta a banánt:
